Védőszentünk

Csodatévő Szent Miklós myrai püspök élete

Szent Miklós Kr. u. 272 táján született a kisázsiai Patara városában (ma Demre, Törökország). Szülei Miklósnak, görögül Nikolaosznak nevezték el, aminek jelentése: aki győz a nép között, vagy egész népet győz le. A szentéletű férfi sokaknak segített. Különösen a gyerekeket szerette. Amikor gyerekekkel találkozott, mindig megajándékozta őket. Miklós megbecsült és jómódú patarai család egyetlen gyereke volt, akit szülei az Istennek ajánlottak. Lelki életére nagy hatással volt nagybátyja, Miklós patarai püspök, akinek hatására maga is pap lett. Hamarosan visszavonult a világtól, és szerzetes lett a nagybátyja által alapított kolostorban. Szülei halála után összes örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, semmit sem tartva meg magának. Patara városában, kolostori élete során tanulásra és testedzésre adta a fejét. Így a fiatalember minden erőpróbát kiálló férfivá érett. Kitűnő uszó volt, így történhetett meg, hogy egy tengeri hajóútja alkalmával a bajban bátran vetette magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Az eset 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történt. Patarában úgy ismerték mint jótékony papot, aki beteljesíti Isten szavait. Egy idő után úgy döntött, hogy minden idejét lelki életének szenteli, visszavonul a magányba, csendességbe. Ekkor azonban egy égi hang azt mondta neki: “Miklós, folytasd szolgálatodat az emberek között és megkapod tőlem jutalmadat.” Röviddel ezután Myra püspökévé választották.

Püspökké választása eképpen történt: jeruzsálemi útja élményeinek hatására remete szeretett volna lenni, ámde egy isteni sugallat visszaszólította Myrába, ahol éppen püspökválasztásra készülődtek. Az összegyűlt papok közül a legidősebbnek látomása volt, melyben Isten tudtára adta, hogy azt kell megválasztaniuk püspöküknek, aki legelőször érkezik másnap reggel templomuk kapujába. “Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt válasszátok püspökké.” Így lett Myra püspöke Szent Miklós.

Irgalmas, bölcs és rettenthetetlen püspökként igazi pásztora lett nyájának. Diocletianus és Maximianus császár uralkodása alatt, a keresztényüldözések idején ő is börtönbe került, ám ott is folytatta Isten igéjének hirdetését. A börtönben éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.

325-ben részt vett Niceában az I. Egyetemes Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust, a tévtanítót. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a zsinatról, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Miklós jelent meg előttük, egyik oldalán Krisztus állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária a főpapi omofórionnal, így nyilvánítva ki azt, hogy a szent az igaz keresztény tanítás iránti féltő szeretetből, annak védelmére követte el tettét. Az ámulatba esett főpapok azonnal Miklóshoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték püspöki székébe. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon az istenkáromló Ariust, hanem az Isten iránti buzgalmából.

Hosszú, békés öregkort ért meg. 343. december 6-án hunyt el Myrában, és ott is temették el. Jusztinianosz császár uralkodása idején (527-65) sírhelye fölött bazilikát emeltek a tiszteletére.

A XI. század folyamán a várost többször is megtámadták a szeldzsuk törökök, ezért Alexiosz Komnénosz császár erődszerű, védművekkel ellátott monostort építtett a templom köré. Több itáliai város is szerette volna megszerezni az ereklyéket, így 1087-ben Velencéből és Bariból hajók indultak Antiókhiába, azzal a céllal, hogy a visszafelé tartó úton valamilyen módon magukhoz vegyék Szent Miklós testét, és elvigyék Itáliába. Bariban egy papnak megjelent álmában a szent, és kérte, hogy az ereklyéit oda szállítsák át. Az itáliai küldöttség szerencsésen kikötött Myrában, és az éj leple alatt eljutott a kolostorba, ahol meg is találták a csodálatos illatot árasztó ereklyéket. 1087. május 9-én értek vissza a hajók Bariba, ahol a szent tiszteletére megkezdõdött annak a Szent Miklós bazilikának az építése, amely ma is áll. Oltárán arany ereklyetartóban helyezték el a szent testét.

Szent Miklós lett a gyermekek és a hajadonok védőszentje, ezen kívül az illatszerészeké (Bari városából terjedt el a mirrha használata), az utazóké, a zarándokoké (Myra püspöke járt a Szentföldön és Egyiptomban is). A tengerészek és a révkalauzok is védőszentjükként tisztelik. Különböző országoknak és tartományoknak is védőszentje. Ő Oroszország, Görögország, Szicília, és Lotaringia patrónusa.

Csodáiból

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, a császári ellenőrök bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Püspöksége idején Lükiában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.

Történt egyszer, hogy egy elszegényedett patarai nemesember olyan komoly adósságot halmozott fel, hogy lányainak már enni sem tudott adni. Úgy érezte, nincs már más választása, mint leányait bocsássa áruba, s így azok tisztessége árán szabadítsa meg mindannyiukat a nyomortól. Amikor Miklós püspök értesült erről, elhatározta, hogy segít a családon. Éjszaka a házukhoz lopózott, és egy pénzzel teli erszényt dobott be a félig nyitott ablakon. A pénz elegendő hozomány volt a legidősebb lány kiházasításához, s így őt apja férjhez tudta adni. Később, mikor a család ismét nagy nyomorban élt, s az apa már éppen második lányának áruba bocsátásán töprengett, a jótékony Miklós ismét a segítségükre sietett. Megint pénzt dobott titokban a házba, s így a második lány is férjhez mehetett. A harmadik lány, mikor hasonlóan kétségbeejtő helyzetbe került, szintén megkapta tőle az adományt. Senki nem tudta, ki volt a jótékony éjszakai adakozó, de az apa kíváncsi volt, ezért a harmadik alkalommal kileste, ki dobja be a pénzt. Meglátta Miklóst, és mindenkinek elhíresztelte a nevét.

Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Futva hagyta magukra a császár éppen nála időző küldötteit, és megakadályozta a kivégzést. A helytartót ezért a cselekedetéért a nép meg akarta kövezni. A püspök azonban nem engedte, hanem felszólította a város elhagyására, és minden vagyonától megfosztotta, amit a szegények között osztott szét. Amikor a küldöttek dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan megjutalmazta. Az udvari intrika azonban nem nézte jószemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitüzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök segítőkészségére, reménytelenségükben hozzá fohászkodtak. A segítség ekkor sem maradt el. A szent megjelent álmában a császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. Az uralkodó nem ismerte személyesen Miklóst, így aztán nem is akart engedelmeskedni az álomnak. Mivel azonban nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment a az ítéletet hozó bíróhoz. Meglepetésére a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan.

Egy viharba került hajó legénysége a végveszélyben kétségbeesetten fohászkodott Miklós püspök segítségéért. Feltűnt a zürzavarban ekkor egy ismeretlen, aki a hajó orrában megjavította és beállította a vitorlázatot és kötélzetet. Segítségével a hajó hamarosan partot ért, megmenekültek. Ekkor azonban az idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba mentek menekülésüket Istennek megköszönni, és ott döbbentek rá, hogy az ismeretlen segítő Miklós püspök volt, akit segítségül hívtak.